2016. augusztus 24., szerda

Nádasi-Ozsvár Andrea: Bosszantöpp és más furcsaságok

Avagy Rebimesék félősöknek és bátraknak

Rebeka egy tökéletesen átlagos kislány, aki bátor és kíváncsi természete miatt hajlamos mindeféle zűrbe keveredni - ezekben a mesékben az ő kalandjait követhetjük nyomon. A kötekedős Bosszantöppről (akinek feltett szándéka bajba sorolni Rebit) a jószívű csíkos hátú Sompolykáig (aki segít Rebinek visszanyerni a számítógép elé kövült apuka figyelmét) egy mágikus világmindenség kel életre minden történetben, titokzatossággal és képzelettel színezve az egyébként hétköznapi élethelyzeteket.

A Rebimesék kedvesen eredeti és szórakoztató történetek gyűjteménye, melyeket nemcsak a gyermekek, de a szülők is élvezni fognak esti meseolvasáskor - de legyetek óvatosak, mert ha legközelebb valami különös dolog történik az otthonotokban ti is hajlamosak lesztek benézni a sötét sarkokba, nem lakik-e ott valaki.

Varázsvilág lakóit és a kisiskolás Rebekát ismerhetjük meg ebből a kedves és aranyos kis könyvből. Igaz, csak az apukája szólítja Rebekának, amikor egy kicsit mérges rá, a barátai csak Rebinek hívják. 

Az első történetben Bosszantöppel ismerkedhetünk meg, aki egy rosszcsont törpe, akarom mondani töpp, aki szeret mindenkit felmérgesíteni, de legfőképpen az embergyerekeket. Rebi életét is sikerül felbolygatnia egy kicsit, Rebi pedig mindent elkövet, hogy Bosszantöpp eltűnjön az életéből, de a legjobb ötlet az egyik kis barátnőjének jut eszébe. 

A második történetben Rebi apukáját ismerhetjük meg, aki túl sokat ül a számítógép előtt, és Rebi úgy érzi, hogy nem tudja felhívni a figyelmét ilyenkor magára, apa csak gépiesen válaszolgat a kérdéseire és kívánságaira. Ez akár ismerős is lehet, ha nem számítógép, akkor a tévé a bűnös, és az apukákat rá kell ébreszteni arra, hogy mi a sokkal fontosabb. Rebi varázslattal próbálkozott először, de aztán Csíkoshátú Bőröndös Sompolyka feltűnik a színen és segít megoldani, hogy Rebeka elnyerje Apukája figyelmét. Nagyon jót mosolyogtam Rebi próbálkozásain, de nem tudom ajánlom-e mindet kipróbálásra otthon a gyerekeknek. :)

A harmadik mesében Rebi a lakásban elszaporodó rejtélyek nyomába ered. Egy eltűnt plüssmaci, egy láthatatlanná vált kéztörlő, egy rejtőzködö mesekönyv és egy elkóborolt cipőfűző. Mind-mind felderítésre váró eset, de a legkomolyabb feladatnak az 5 pár zokni eltűnt felének a megkeresése tűnt. Megismerhetjük a tündéri aranyos porcicákat és a szárnyas boroszlánt. Rebi nem esik kétségbe a felmerült problémák láttán, hanem a lehető legjobb megoldást találja ki, ami mindenkinek jó. És jótett helyébe jót várj, a Zűrboszorkány megjutalmazza Rebit. Csak Apa keresi azóta is a cipőfűzőjét. 

A negyedik mesében megtudjuk, hogy mi történik, ha egy doboznyi csigát viszel haza a szobádba, és ki is az a Kenderszakállú Edömér.

Az ötödik mese pedig Zebulonról, a zámpírzokniról szól, aki világot szeretne látni és sosem adja fel, erre biztatva Rebit is, akinek végül egészen jól sikerülnek azok a fránya karikák. 

Nagyon tetszettek ezek a mesék, a varázslatos lényekkel, és a nagyon ismerős történetekkel. Hiszen a gyerekek máshol sem szeretnek annyira rendet rakni, és igazából lehet, hogy jól jön néha egy Bosszantöpp, aki ráébreszti őket arra, hogy miért is lehet jó dolog, ha rendet raknak, elpakolják a játékaikat önmaguktól.

Más gyerekek otthonában is tűnnek el zoknik, cipőfűzők és egyéb plüssállatkák, talán Rebi története ötletet adhat, hol keressük őket és felhívja a figyelmet arra, hogy a jó cselekedet, mindig elnyeri a jutalmát. 

A kitartás és próbálkozás jó példája pedig Zebulon, a zámpírzokni története. Ajánlom ezt a könyvet közös esti mesékhez, délutáni olvasásokhoz, amikor még a porcicákat is meg lehet keresgélni, esetleg a sarokban lakó Kenderszakállúhoz is bekopoghattok. 

És jól vigyázzatok Anyukák és Apukák, ha a gyermeketek rákeni az arcpakolásotokat a szőnyegre, majd megszórja borsóval, esetleg lepkehálóval szaladgál a lakásban, vagy kiömlik egy kis baracklé, akkor lehet, hogy Bosszantöpp ólálkodik az otthonotokban, ragadjatok ti is inkább lepkehálót, és akkor biztosan jókedvűen fogtok majd elaludni.


A könyv illusztrációi is bájosak, kedvesek voltak, teljesen összhangban éltek a mesékkel és élő, vidám világot varázsoltak Rebi köré. 



A könyvet köszönöm  szerzőnek! 

10/10

Bea

2016. augusztus 23., kedd

Nagy Nyári Nyereményjáték - Sorsolás


Kisorsoltuk a 21.Század Kiadóval közös nyereményjátékunk nyerteseit.


A kérdésre a helyes válasz: Paula Hawkins A lány a vonaton című könyve volt



Most pedig jöjjenek a szerencsés nyertesek:

1.  William R. Forstchen: Egy másodperccel később című könyvet nyerte:

Csilla


2. Mary Higgins Clark: Téged nem lehet elfelejteni című könyvet nyerte:


Sukalac Mónika

3. Kordos Szabolcs: Turista from Hungary című könyvet nyerte:

Mihálka Klári


4. Dorothea Benton Frank: Magányos nők klubja című könyvet nyerte:


Széll Katalin

Gratulálunk a nyerteseknek, akiket e-mailben is értesítünk,  postacímüket péntek este 8 óráig várjuk e-mail címünkön:

konyvutcablog@gmail.com

Ha a nyertes nem jelentkezik a megadott időn belül,  újat sorsolunk.  Köszönjük,  hogy velünk játszottatok,  a következő nyereményjátékot is napokon belül megtalálhatjátok! 

Várunk benneteket!

Bálint György: Emlékfoszlányok

Bálint György - vagy ahogyan az országban hosszú évtizedek óta mindenki ismeri, Bálint gazda - már számos kertészeti szakkönyvvel, újságcikkel és televíziós műsorral lopta be magát a szívünkbe.

Közel egy évszázadnyi élménnyel és tapasztalattal a háta mögött Bálint gazda ezúttal ötven történetet, illetve az ő megfogalmazásában, emlékfoszlányt gyűjtött össze, melyeket ugyanannyira élvezetes önállóan, mint csokorba szedve olvasni. 

Vajon mi tehetné még személyesebbé és kedvesebbé ezeket a történeteket? Vámos Robi utánozhatatlan, sajátos stílusban készült rajzai! Kettejük közös munkájának gyümölcse ez a nem mindennapi kötet, melyben a bájos illusztrációknak hála, a leírtak valósággal megelevenednek.

Bálint gazdával gyerekkoromban kötöttem ismeretséget. A szüleim hétről hétre rendszeresen megnézték az Ablak című, mára már legendásnak számító tévéműsort, ami egy szolgáltató műsor volt, amelyben utánajártak a kisemberek problémáinak, közérdekű információkat szolgáltattak, amelyek engem kisgyerekként, annyira nem nagyon érdekeltek, de amikor Bálint gazda következett, arra mindig felfigyeltem, mert nagyon érdekes tanácsokat adott, mikor kell metszeni, hogyan kell öntözni, miért vannak a kukacok a káposztában, mit csináljunk a cserebogarakkal, hogyan etessük a madarakat és még sok más okos dolgot. Persze nem mindent értettem, de nagyon szerettem nézni és hallgatni.

Az idén 97 éves  Bálint György nagyon személyes történeteket oszt meg velünk Emlékfoszlányok című könyvében. 

"Mint a karmester beintésére az énekkar egyik baritonja, én is dallamot szerettem volna énekelni. Szépet, olyant, amelyet az emberek szívesen hallgatnak meg a rádióban, munka közben, az autó kormánya mögött vagy a strandon napozva. Ez olykor sikerült is, és az örömteli élmény volt számomra. 
Máskor csak egy-egy foszlány került belőle a papírra.
Most ezekből az emlékfoszlányokból szándékozom közzétenni néhányat. Ezek nem sajtóesemények, csupán helyzetek, kapcsolatok, apró történetek, amelyek velem vagy a jelenlétemben estek meg, de úgy gondolom továbbgondolásra, elmélkedésre késztethetik az Olvasót.
Őszintén remélem, hogy ez a szándékom valósággá válik."

Valósággá váltak Gyuri bácsi, én mérhetetlenül élveztem ezeket a meghitt, értékes pillanatokat, amelyet együtt töltöttem az emlékeivel. Köszönöm!!

Egy szép, napsütéses napon, a kertben ülve olvastam, és bizony közben szívesen megkérdeztem volna, hogy mit csináljak a kertben lakó vakonddal, hogy legalább a veteményeskertemet hagyja békén, vagy a hatalmasra nőtt meztelen csigákat hogyan üldözzem el, vagy mit tegyek, hogy a szomszéd macskája ne az én veteményeskertemben végezze el a dolgát.  De aztán ahogy belemélyedtem a történetekbe, már teljesen lefoglalt a kis Gyuri története, akinek Mariska néni egy fakanállal ráütött a kezére, mert belekotnyeleskedett a tűzhelyen illatozó fazékba. és ugyanez a Mariska néni oroszlánként őrizte a saját maga által vetett és gondozott veteményeskertet. 

Aztán a kamaszodó Gyuri egy pillanatát kaphattam el, amikor cserkésztalálkozón volt, és nem kisebb személyiségek vezették a cserkésztábort, mint Robert Baden-Powell, a brit hadsereg altábornagya, gróf Teleki Pál, aki később Magyarország miniszerelnöke volt és Sík Sándor piarista tartományfőnök, költő és cserkészvezető. Mindez 1933-ban történt.

Olvashattam régmúlt időkről, napszámosokról, parasztemberekről, arról, hogy az asszonyok mit vittek a mezőkön dolgozó férjeiknek ebédre, szinte ott éreztem magam én is a szépen, libasorban masírozó gazdasszonyok között. Teljes képet kaptam egy keményen dolgozó, szegény ember menüjéről. 

A birkanyírás, a gyöngyösi cipészmester, egy régi karácsony, utazások, a cukkini, egy paprikáskrumpli Finnországban és még nagyon sok színes, értékes történet emlékei tárultak fel előttem.

A jégverem működése is nagyon érdekes volt és igazából még sosem olvastam arról, hogyan is volt ez, hogy működött ez a verem, számomra ez a könyv egy nagy utazás volt a múltba, szinte olyan volt, mint amikor a nagyszüleimet, nagymamámat hallgattam és az anyukámat hallgatom, ahogyan a múltról beszéltek. A küzdelmes időkről, a nehézségekről, a frissen sütött kenyér szépségéről és illatáról, az emberek összetartásáról, bánatról és boldogságról.

Otthon éreztem magam ebben a könyvben, ezekben a történetekben, közel kerültek hozzám.  Sugárzott belőle a természet, az emberek és az élet iránti szeretet és tisztelet, jóleső melegség áradt szét bennem, amit nemcsak a kertben barátságosan sütő napnak köszönhettem. 

Bálint György megjárta a poklot, 1942-ben koncentrációs táborba hurcolták, 1945. áprilisában a mauthauseni  tábor foglya volt, erről nagyon szomorú emlékfoszlányokat olvashatunk, sokszor elszorult a torkom. Megsirattam azokat az emlékeket. 

Miközben Gyuri bácsi emlékfoszlányait, pillanatemlékeit olvastam, felidéződtek bennem régvolt emberek, a történeteik, az arcuk, a ruhájuk, a szavaik, ami egyszerre fájt és okozott örömöt, mert az emlékezés nem csak szomorúság, hanem boldogság is. 


Egy értékes, tisztességes életútról olvashattunk, még ha csak foszlányok is voltak ezek az emlékek, de a végén a sok-sok foszlány összeállt és egy kedves, szeretetreméltó, sokat megélt, erős ember állt előttem. Nagyon örülök, hogy olvashattam ezt a könyvet, éppen olyan volt, mint a délutáni, meleg, barátságos napsütés.

A Vámos Robi-féle kedves, bájos, játékos illusztrációk pedig jól kiegészítették a szerző történeteit, a bennük bujkáló humort jól erősítették, az időnként feltűnő szomorúságot jól enyhítették.

10/10

A könyvet köszönöm a Kossuth Kiadónak!

Bea

2016. augusztus 22., hétfő

Molnár T. Eszter: Stand up!

Egy majdnem normális család
Akinek egy szomorú stand-upos az apja, rossz arcokkal kavar a nővére, antiszociális az öccse, a nagynénje meg mindenbe beleszól, az nem véletlenül tölti a vasárnapokat egy kutyamenhelyen. Bakos Virágnak elég oka lenne rá, hogy magába forduljon, de szerencsére nemcsak a humora jó, hanem van egy hűséges aranyhörcsöge, pár jó fej osztálytársa és egy igazi barátnője is.

Aztán egyszer csak nyomulni kezd rá az a két srác, akiknek a legkevésbé kellene. Virág hamarosan a társaság peremén találja magát, megtapasztalja a féltékenységet és a kirekesztést, ám egy szétesőfélben lévő család egyetlen normális tagjaként nem sok ideje van sajnálni magát. Tanítás után vacsorát főz, leleplez egy rablóbandát, vagy az apját hozza össze egy szimpatikus nevelőanya-jelölttel. 

Csak ezek után jut ideje elgondolkozni azon, hogy mennyit ér a barátság, és érdemes-e bevállalni a sebezhetőséget a szerelemért cserébe.


Bakos Virág naplóját olvashatjuk, aki mindjárt 15 éves, egy háromgyerekes csonka család középső gyereke, anyukájuk más sok éve meghalt, édesapjuk egyedül neveli őket, bár még nem lábalt ki igazán a szomorúságból, életét sikertelenség kíséri stand-uposként, de apaként sem jeleskedik. A nővére segédkezik neki a gyerekek ellátásában és a család működtetésében, de néha ő is igazán sok, nem mindig úgy segít, ahogy kellene.

Eleinte Virág mindennapi életében rendben van minden, barátnője van, akivel megoszthatja gondjait, titkait és jól elvannak, de aztán elromlanak a dolgok. A nővérének nem úgy sikerül az érettségije, ahogyan kellene, rossz társaságba csöppen, az öccse verekedésbe keveredik, az apja szobájában egyre több borosüveget talál reggelente, és két fiú is máshogy kezd viselkedni vele, mint ahogyan addig. A nagynénje pedig mindenáron össze akarja boronálni templomba járó barátnőjét az apjával.

Gond van bőven, mégis nagyon élveztem Virág naplóját. Nagyon sok mai, fiatalokat érintő problémát felvonultat a könyv, kezdve a csonka családtól, az anya nélküli mindennapok nehézségéig, a kiközösítéstől a szerelemig, a barátságtól a melegség jelenségéig. Virág igazán magával sincs kibékülve, ezért éli meg annyira tragikusan a problémákat, de derekasan és tiszteletre méltóan megküzd minden egyes felmerült gubanccal, segít a nővérének, az öccsének, és az apját is sikerül bevonnia a problémák megoldásába. És éppen ezért, mert mindenkinek annyi problémája van, a sajátjához nem nagyon tud segítséget kérni senkitől, mert apja is el van foglalva a maga és élete sikertelenségével. Egyedül Berci, a Franciaországból édesapjához költözött osztálytársa és Dani figyelmére számíthat. Dani részéről ez egy kicsit másfajta figyelem, meglepő és kicsit érthetetlen Virág számára, de azért benne is nyiladoznak bizonyos érzések. 


A történet végére már-már igazi családként kezdenek működni, és Virág is tisztázni tudja magában, hogy mi a fontos, mit áldozzon fel miért és mi a legjobb neki. 


Tetszett, hogy nincs benne túldramatizálva semmi, nincsenek végletek, csak egy átlagos, hétköznapi, mégis különleges, kedves történet. Persze a nyomozással kapcsolatos akció, a valóságban nem tudom mennyire állja meg a helyét, de a mai fiatalok (is) azt hiszem bármire képesek. Még arra is, hogy lebuktassanak egy bűnbandát, pláne ha a nővérüket menthetik meg ezzel. :)




Nekem nagyon jó élmény volt ez a könyv, humoros, üde, friss, fiatalos, éppen annyira, hogy egy szülő is jókedvűen és élvezettel olvassa. Ha jól sejtem, lesz folytatás is, amit mindenképpen szeretnék majd az olvasmányaim között tudni. 


10/10


Bea

2016. augusztus 20., szombat

Meseválogatás

Vadadi Adrienn: Alma utca 22.

Vadadi Adrienn könyve csupa napfény és derű: az Alma utca 22-ben sok-sok gyerek lakik, akik együtt szerelnek tandemet, fociznak, beszélgetnek. Együtt nyomoznak Lajos kutya után, szelidítenek macskát és fagyiznak.
Misi, aki a negyediken lakik, nagyon jó megfigyelő, ráadásul élénk a fantáziája: az ő szemüvegén keresztül látjuk a ház lakóit, a vagány Marosi testvéreket, a kicsi, aranyos Pirost, a megközelíthetetlen Kamillát, a veszekedős Csúnya nénit és a barkácsolós Elek bácsit.

Nagyon kedves volt számomra ez a kis könyv, több emléket is felidézett bennem. A társasházi élményeimet, ahol már fiatal anyukaként történt velem a dolog, amikoris mondtam a játszótéren tébláboló gyerekeimnek, hogy most már menjünk fel (haza), hogy igyanak-egyenek valamit, ám amikor a lépcsőház ajtót kinyitottam, az én kettőmön kívül még hat másik gyerek masírozott utánunk felfelé, csendben, a világ legtermészetesebb módján a lépcsőn, egy kis evésre ivásra. Így hát mit volt mit tenni, megitattam őket málnaszörppel, kaptak egy-egy lekváros kenyeret, és miután az enyémeket lefektettem egy kis délutáni szunyókálásra, a többiek egy "csókolom" után lenyargaltak a lépcsőn, és még egy jó ideig hallottam a játszótéri vidám kiáltozásaikat. Éhesek, szomjasak már nem voltak...:D

Gyerekkoromból pedig azt, hogy nekünk az öccsémmel is volt egy Gazsi nénink, akit ijedtükben neveztünk el így, talán mert a kertjükből átlógó gyümölcsfát dézsmáltuk, amikor - azt hiszem - a tesóm elkiáltotta magát: Vigyázz, jön Gazsi néni!! Természetesen a férje volt Gazsi bácsi, de az adrenalinnal fűtött helyzetben ez jutott a kisöcsém eszébe, és ez a név aztán rajta is maradt. Legalábbis kettőnk között így neveztük. :)

Az Alma utca 22-ben is laknak nagyon édes, leleményes, találékony gyerekek, akiket Misi szemén keresztül ismerhetünk meg. Nagyon tetszett mindenki egytől-egyig, Misi családja, a bohókás nagyival és az egymással időnként vitatkozó szülőkkel, Elek bácsi és kutyája Lajos, különösen az, hogyan lett a kutya neve Lajos :D, és Lajos másik élete is szívet melengető volt. A Csúnya néni és a liften leadott uzsonna idézte fel bennem a fenti emlékeket, mosolyogtam rajta sokat. Kedves, aranyos, bájos könyv volt, az illusztrációk is kedvemre valók voltak.
10/10


Gáll Viktória Emese: A gazdi zenész
Minden gyerek szereti a mesét, az állatokat, és kíváncsi, ha hangszert lát: milyen a hangja, hogyan lehet megszólaltatni, miből készült, és egyáltalán mihez lehet kezdeni vele. Így volt ezzel valaha Gáll Viktória Emese is, aki a Ringató-mesék első kötetében a különböző muzsikusokat és kedvenc népi hangszereiket mutatja be kiskutyájának, Borsinak, tizenkét magával ragadó történettel.

A könyvhöz CD is tartozik, amelyen megszólalnak az egyes mesék hangszerei, ismert és kevésbé ismert népdalok csendülnek fel, melyek kottája a történetek végén megtalálható.

Sajnos én a CD-t nem hoztam magammal a könyvtárból, mert nem olvastam el figyelmesen a fülszöveget, hogy az is tartozik hozzá. Biztos érdekes és nagyszerű lett volna ezeket a hangszereket meghallgatni, de talán majd bepótolom.

A könyv viszont igen újszerű és érdekes megközelítése volt a hangszerek bemutatásának, egy kis tacskó fülein és napjain keresztül. Édes volt Borsi a kutyus, és nagyon tetszett, hogy ennyire érdeklődő és zeneszerető kis jószág, mindent hangszert meg akart ismerni, és szívesen járt a gazdival  a barátaihoz a közös zenélésekre, sőt egyszer még egy táncházban is részt vett. No nem a táncot ropta, de egy hegedűtokban meghúzódva csillogó szemmel figyelte a táncosokat, és hallgatta a már jól ismert zenéket. A könyv illusztrációi is éppen annyira finomak és harmonikusak voltak, mint a történet.
9/10


Berg Judit: Lengemesék/Ősz a nádtengeren

Ősszel a Nádtenger élete megváltozik. Vándormadarak ezrei éjszakáznak a csendesen hajladozó nádszálakon, mások hosszú téli álomra készülődnek. Lengevár lakóira, a zöldbőrű lengékre is sok feladat vár: be kell gyűjteniük a termést, hogy legyen mit enniük a télen, és elő kell készítenük a nagy fűzfa odvát, hogy menedéket adjon a fagyok idején.

Nem lett a kedvencem ez a könyv, de azért nem mondanám rossznak sem. Tetszettek a lengék, a történetek úgy általában, de az annyira mégsem, hogy mindig leselkedett rájuk valami baj. Hol a béka műlábtartóját vágja el valaki, hol a patkányok támadják meg őket, hol pedig a harácsok foglalták el a nagy fűzfát. Úgy látszik én jobban szeretem a békés, vicces meséket.:)
8/10




Dániel András: A könyv, amibe bement egy óriás

Aki már régen egy olyan könyvre vágyik, amelyikből megtudhatja, hogy mennyit reggeliznek az óriások, hogy mit kell tudni a favalán költészetről, hogy fekvőtámaszoznak-e a libák, hogy valóban léteznek-e emlékrablók, hogy mire jó egy tyúksámán, valamint, hogy mi különböztet meg egymástól 12 tökéletesen egyforma Piroska nénit, az most megtalálta, amit keresett!

Dániel András legújabb, szokványosnak aligha nevezhető könyve egy váratlanul felbukkanó, jóságos, féllábú óriás nyomát követve ad választ a fenti kérdésekre. Az olvasók, miközben részesei lesznek egy humorral és izgalmakkal teli képeskönyv születésének, sok mindent megtudhatnak barátságról, elfogadásról és a nagy szívű, mindent legyőző óriásokról, akik sajnos már csak az efféle könyvekben léteznek.

Vagy mégsem csak ott? Az Év Gyerekkönyve díjjal jutalmazott szerző kötetének főhőse sokban hasonlít egy valós személyrel. Ő Szabó Ozor János, Ozi, többszörös fekvenyomó- és szkandervilágbajnok, aki már kétszer elnyerte a Világ Legerősebb Fogyatékkal Élő Embere címet. Budakeszin él, egy kisfiú édesapja. Sorstársait edzi, versenyeket rendez nekik, hogy elhiggyék mindenkiben ott lakozik egy legyőzhetetlen óriás, még a legkisebbekben is.

Nálam most ez a könyv Dániel András Leg-legje. Tudom, már a kufliktól is odáig voltam, Smorc Angéla is tetszett, de ez a könyv, egyszerűen FANTASZTIKUS!!!  Annyira őrült az egész, annyira össze-vissza, de mégis annyira egyben van!! A szerző volt az illusztrátor is, nekem nagyon tetszenek Dániel András rajzai, a firkálásai is, a legjobb ötlet volt, hogy ő maga illusztrálta a könyvet, amibe bement egy óriás.

"Ez itt egy könyv. Bár ezt talán nem kell külön mondanom. Látszik rajta. Nem majonézes tubus, nem is kávédaráló vagy gumimatrac: könyv. Ahol most vagyunk, az a legeleje."

Ahogyan már abból is viccet csinál, hogyan rajzoljon falábat egy óriásnak, sőt, pár oldalon keresztül hagyja egy lábon kóricálni, igazán bátor és nagyszerű próbálkozás arra, hogy az olvasóknak, történetesen leginkább a gyerekeknek megmutassa, hogy nincs abban semmi különleges, hogy valakinek nincs meg egy lába. Egyszerűen rajzolunk neki egy falábat és kész! Őrületes volt, ahogyan bemutatta nekünk Ozit, a muszklivilágbajnokot, aki egymagában harminc zacskó kakaós tejet és kilencvenöt darab sóskiflit megeszik csupáncsak reggelire. :D Aztán jöttek a libák, hát azoktól kész voltam, majd a Pamela üggyel ezt is fokozni tudta!! A Piroska nénikkel, a favalán versekkel, sok-sok pontot feltett még nekem az I-re! :D
Régen nevettem már ennyit és szórakoztam ilyen jól, nagyon egyedülálló, nagyon őrült, nagyon szórakoztató könyv.

10/10

Bea