2015. július 21., kedd

Helen Simonson: Pettigrew őrnagy utolsó csatája

„Az őrnagy hallgatott, megdöbbentették a hallottak, és nem akart többet tudni. Ezért beszélnek az emberek rendszerint az időjárásról.”

Edgecombe St. Mary domboktól övezett angol falucska. Itt éli csendes életét a szikár, lovagias, lefegyverző modorú Pettigrew őrnagy. Mindennapjainak sarokkövei az angol férfiak nemzedékek óta nagy becsben tartott értékei: tisztesség, kötelességtudás, illendőség - és a kitűnő angol tea. Távol állnak tőle a modern világ olyan "vívmányai" mint például a könnyed erkölcs vagy az internet.
Ám szívének még a mindig fegyelmezett Pettigrew őrnagy sem tud parancsolni, és beleszeret a vegyesbolt pakisztán származású tulajdonosnőjébe, Mrs. Ali-be.
A történetét olvasva egy igazi, elbűvölő angol úriembert ismerhetünk meg, aki igyekszik boldogulni ebben az anyagias, érzéketlen mai világban.

Nagyon tetszett ez könyv. Pettigrew őrnagy személyisége egyszerűen elvarázsolt, a Mrs. Ali-val lassacskán kibontakozó szerelmük pedig nagyon romantikus volt. 
Edgecombe St. Mary lakói közül volt akiket a szívembe zártam, és voltak olyanok is akik nagyon ellenszenvesek voltak.
Az egész regényt áthatotta az az elbűvölő tipikus angol hangulat. 
Az őrnagy fiát Rogert pedig  jó néhányszor megráncigáltam volna, de a főszereplőnk ezeket a helyzeteket is igazi úriember módjára kezelte. 
Emellett a regény számomra azt a nagyon fontos üzenetet is közvetítette, hogy nem követhetjük mindig az eszünket, vagy tehetjük azt, ami helyesnek vagy illendőnek látszik. Nem foglalkozhatunk mindig csak mások előítéleteivel, mert bizony a mi időnk is véges. Nem kell valamit csak azért nem megtennünk, mert túl öregek vagyunk hozzá. És ahogy Pettigrew őrnagy is megmondta az élet ilyen szemszögből szemlélve meglehetősen egyszerű. Egyszerűen csak kövessük a szívünket!
Ez a könyv nem szűkölködött szívmelengető, megható, vicces és izgalmas pillanatokban sem. 


Nekem egy kicsit az Egy ember, akit Ovénak hívnak című könyvet jutatta eszembe, egy kicsit olyan volt mintha ez annak egy angol, romantikus szállal gazdagított változata lenne. Ezt persze jó értelemben értem, és talán mások nem is találnák annyira hasonlónak ezt a két könyvet. Nekem abban mutatkozik meg a hasonlóság, hogy mindkét könyv főszereplője egy jobb korból ránk maradt, a miénktől teljesen más értékrenddel rendelkező öregúr, akik szerint az embereket igenis a tetteik határozzák meg, nem pedig a pénztárcájuk, vagy a származásuk. Egyszóval akinek tetszett ez a könyv, annak ajánlom az Ovét, és akinek pedig az a könyv tetszett, annak ajánlom a Pettigrew őrnagyot.

„A szerelem ezt jelenti, Roger. Azt, hogy egy nő kiűz a fejedből minden józan gondolatot, képtelen vagy ravasz terveket kiagyalni a meghódítására, a szokásos manipuláció mit sem ér, minden gondosan kidolgozott terved értelmetlenné válik, és a jelenlétében elnémulsz, és csak állsz. És reménykedsz, hogy megesik a szíve rajtad, és vet néhány kedves szót az agyad vákumába.”

9/10

Zsófi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése