2015. július 17., péntek

Lawrence Anthony és Graham Spence: Elefántsuttogó

„1999-ben azt kérték tőlem, hogy fogadjak be egy megzavarodott, vadelefántcsordát a rezervátumomba. Akkor még nem sejtettem, hány váratlan helyzet és kaland vár rám ezután. El sem tudtam képzelni, miféle kihívások elé nézek majd, és mennyivel gazdagabb lesz tőlük az életem.
Kalandom egyszerre volt fizikai és spirituális. Fizikai abban az értelemben, hogy - mint hamarosan kiderül - kezdettől fogva folytonos mozgást, tevékenységet igényelt. Spirituális pedig azért, mert Földünknek ezek az óriásai lelkük legmélyebb tartományaiba vezettek el.
Tévedés ne essék, könyvem címe nem rám utal, mert nem tartom magam különleges képességek birtokosának, hanem az elefántokra - ők suttogtak nekem, és tanítottak meg értőn fülelni.”
(Részlet az előszóból)

Lawrence Anthony pontosan leírja az előszóban, hogy miről szól ez a könyv. Én pedig köszönöm neki, hogy megírta, mert ezáltal részese lehettem csodálatos, de nehéz életének, a nagy kalandnak, vagy inkább csodának az elefántokkal. Eddig az elefántok nekem csak nagy, bumfordi, aranyos állatok voltak, nem éreztem semmi különöset, többet irántuk, csupán elámultam hatalmas termetükön.  És persze csak állatkertben láttam őket. Lawrence Anthony azonban olyan szeretettel, tisztelettel és csodálattal ír róluk, hogy rá kellett jönnöm, hogy ők nem egyszerűen csak elefántok. Egy megmagyarázhatatlan, nem megértett csodák ők, akik tudják mit akarnak, lelkükben van a bölcsesség, és sok-sok szeretet, ragaszkodás egymás iránt. Részesei lehetünk annak, ahogyan Anthonyt, a rezervátumigazgatót is elfogadják és tisztelik. Megtanítják őt "elefántul", és ezzel szereznek maguknak egy rajongót, egy csodálatos embert, aki nem sajnálva energiát, pénzt, időt, azon munkálkodik, hogy megvédje őket, és minél jobb, szabad életet biztosítson nekik.
Az elefántokon kívül megismertem, megkedveltem az író családját, feleségét, fiait, hűséges munkatársait, kutyáikat, és az ő kutyáját Maxot. Sokszor vicces afrikai hétköznapjaiktól, megható, szívszorító tragédiákig, mindenbe be lettem avatva, ízelítőt kaptam Afrika szépségéből, csodálatos állatvilágáról, és vadságából is. Irigylésre méltó, de nehéz élet az, amit Lawrence Anthony lefestett nekünk, de mégis csodálatos, mert ott él, ahol szeretne, és azt csinálja, amit szeret. Hatalmas állatszeretete, empátiája az elefántok, de más állatok iránt is nagyon szerethető emberré tette őt. Nagyon jó és szép könyv volt,  kedvencem  lett.

10/10

Bea

14 megjegyzés:

  1. Nem is hallottam még erről a könyvről, de a bejegyzéseddel felhívtad rá a figyelmemet. Ha esetleg a könyvtárban megtalálom, biztosan el fogom olvasni :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök ennek :) Nekem hatalmas élmény volt. Remélem megtalálod a könyvtárban és tetszeni fog neked is. Vannak olyan könyvek, amiket elolvasás után mindenképpen a könyvespolcomon szeretnék tudni saját példányként. Ez a könyv ilyen :)

      Törlés
    2. én tettem fel, az alul lévő kérdést :)

      Törlés
  2. Sziasztok! Szeretnék segítséget kérni, kislányom , aki 11 éves kinézte magának ezt a könyvet, de nem tudom, hogy való e ennek a korosztálynak. Légyszi segítsetek nekem ebben. Köszönöm előre is , ha válaszoltok. Timi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, való! Nyugodtan veheti a kezébe, mert ez a könyv minden korosztálynak való. A stílusa is olyan, hogy gyerekek is élvezhetik, nincs benne felnőttes komolykodás. Nyugodt szívvel és örömmel ajánlom, emlékezetes élmény lesz a kislányodnak. :) Bea

      Törlés
    2. Nagyon szépen köszönöm Bea! Akkor meglepem vele a kishölgyet.

      Törlés
    3. Örülök hogy segíthettem. :) Máskor is nagyon szívesen. :)

      Törlés
  3. Befejeztem, és sokat könnyeztem, sírtam az állatok miatt.. Néha jó lenne megtapasztalni mindezt a csodát, mást, mint amiben élünk, élek. Tapasztalat es erősödés lenne. :)

    VálaszTörlés
  4. Igen, nagyon szerencsések azok az embetek, akik ennyire együtt élhetnek a természettel. Engem is nagyon megérintett a könyv, nemhiába lett nagy-nagy kedvenc. Az biztos, hogy ilyen események között megtapasztalhatnánk, hogy mire vagyunk képesek. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én sokszor szeretnék zarándokolni is. Aztán a tervek azok maradnak... mikor milyen okból kifolyólag...most éppen eü okokból. Na, de ezek ugye csak kifogások. Kíváncsi vagyok fogok-e, tudok-e írni valami normális posztot.. Egyébként én J.Picoult Találj rám regénye óta gondolok másképpen az elefántokra.

      Törlés
    2. Amikor a Vadont elolvastam, akkor én is zarándokoltam volna. :) Biztos tudsz írni, kíváncsi leszek rá. A Találj rám is különleges könyv volt. A Szerelem a szavannánt olvastad már? Zsófi írt róla, azt is tervezem majd én is elolvasni.

      Törlés
  5. Zanzásított "egyvelegposzt" lett, ennyi mostanában az időm. :D
    Nem ismerem, majd utánaolvasok. Köszi! :)

    VálaszTörlés
  6. Ez volt a kívánságom, ez a könyv: az Elefántsuttogó. Megtanított arra, amit mindig is sejtettem, hogy az ember sokkal töb lesz, ha szeret más élőlényeket is a maga fajtáján kívül.Lawrence Anthony csodálatos ember volt. Nem tudom miért halt meg viszonylag fiatalon, és azt sem tudom hogyan tudták meg az elefántjai, hogy meghalt, de hiszem, hogy az elefántok-és más állatok is- sokkal okosabbak, mint mi gondolnánk.!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor ezek szerint teljesült a kívánságod. :) Nagyon sajnáltam én is, hogy Lawrence Anthony meghalt, igazad van, csodálatos ember volt. Az elefántoknak van valamiféle csodálatos érzékenységük, amivel megérzik, hogy kik azok, akik hasonló érzékenységgel, tisztelettel és szeretettel kozelítenek hozzájuk. Most fejeztem be egy másik csodálatos, elefántos könyvet, Ralp Helfer: Elefántok elefántja a címe, és mind a főszereplő, mind Modok az elefánt fantasztikusak benne. Izgalmas, megható, gyönyörű történet. A jövő héten lesz róla bejegyzés a blogon is. Nem új könyv, könyvtárban találtam, nem is tudom miért nem hallottam róla még eddig. Bea

      Törlés