2015. július 18., szombat

Veronica Rossi: Végtelen ég alatt

„A bioszféra falain túli világot Halálzónának hívják. Odakint millió arca van a halálnak. Aria soha nem hitte volna, hogy egyszer ilyen közel kerül hozzá. Aria egészen eddig a külvilágtól elszigetelt, biztonságot jelentő Reverie-ben élt. Elképzelni sem tudta, mi lehet a város határain túl. Amikor azonban édesanyja eltűnik, tudja, hogy meg kell találnia. Még akkor is, ha ehhez át kell hágnia a szabályokat.
A vad Perry a külső világból való, nem ismeri a kupolák nyújtotta biztonságot, s nap mint nap meg kell küzdenie az életben maradásért. Ariához hasonlóan ő is kitaszított, és talán ő az egyetlen, aki segíthet a lánynak... a lány pedig neki.”

Teljesen véletlenül vettem le a könyvtárban a polcról ezt a könyvet, majd a fülszöveg alapján úgy gondoltam, hogy akár még jó is lehet. Szeretem a disztópiákat, bár igazán nem is tudom miért. Jó azt tudni, hogy én olyan világban élek, ahol végülis minden rendben van, minden nap van mit ennem, van ruhám, és a szeretteimmel élek. És ezekben a történetekben is mindig drukkolok a szereplőknek, hogy ők is találják meg a maguk élhető világát, boldogságát és minden happy legyen a végére. De ezeknek a könyveknek a vége nem igazán boldogság és happy-end, hanem inkább a remény az, ami felbukkanhat az utolsó oldalon, mint ahogy a felhők közül kisüt a nap.

Véleményem szerint, ha ebből a könyvből is készült volna film, mint pl. Az Éhezők Viadalából, akkor ez is ugyanott lenne  a népszerűségi listán. 2012-es kiadású, a fülszövegben az volt, hogy a megfilmesítés joga a Warner Broshoz került, de sajnos ezidáig nem lett belőle film.


Nagyon tetszett, szinte egy ültő helyemben elolvastam. Ahogy egyre több disztópikus regényt olvasok, mindig örülök, ha olyan akad a kezembe, ami számomra újat, érdekeset tud mutatni színvonalasan. Ez a regény ilyen volt, tetszettek a külsősök különleges tulajdonságai, a kinti atmoszféra az éterviharokkal, a különböző törzsekre szakadt világgal kellően hátborzongató volt, és érdekesnek tartottam az e-szemet, és a kupolákban lévő Világokat. A szereplőkkel sem volt semmi gondom, a szerelmi szál pedig szerintem nagyon szépen ki volt dolgozva.
A borító az annyira nem jött be,  de szerencsére a kölcsönzésnél ez nem befolyásolt. 
Nagyon sajnálom, hogy nem adták ki a többi részét magyarul, de emiatt ne hagyjátok ki ezt a történetet, megéri elolvasni.

10/10

Bea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése