oldalak

2016. április 12., kedd

Mary Alice Monroe: Nyári fuvallat

Dora boldogtalan házasságában évekig játszotta a tökéletes anya és feleség szerepét. Férje azonban egy nap beadja a válókeresetet és az asszony úgy érzi, hogy autista kisfia nevelésében is kudarcot vallott. A válása és az eladandó házzal kapcsolatos megannyi teendő pedig szinte minden energiáját felemészti. Szorult helyzetéből nem talál kiutat. Végül egy rosszullét kell ahhoz, hogy rádöbbenjen: ha újra boldog akar lenni, gyökeres változásokra van szükség az életében, amelyeket csakis önerőből vihet véghez. Elindul hát egy rögös, számára ismeretlen úton, amely a sok megpróbáltatás mellett megannyi örömöt is ígér, és csak remélni meri, hogy a végén nemcsak önmagára, hanem egyúttal haza is talál.

Mary Alice Monroe szívmelengető és magával ragadó trilógiájának második kötetében folytatódik a Nyári emlékekből megismert három lánytestvér, Dora, Carson, Harper és nagyanyjuk édes-bús története.

Nekem már az előző rész is tetszett, és szívesen megismertem volna a lányokat jobban. Ebben a részben ez a vágyam  teljesült is, és azt is elmondhatom, hogy  még jobban tetszett, mint az előző rész. 
Ebben a részben Dora van a középpontban, leginkább az ő életének problémáit ismerhetjük meg, majd végigkísérhetjük az úton, amint rátalál saját magára, lassan biztos lesz magában és rájön arra, hogyan tudja irányítani a saját életét. Döntést hoz a házasságát és további jövőjüket illetően.
Nagy segítségére vannak ebben testvérei Carson és Harper is, nagymamájuk Marietta és annak barátnője Lucille. Mindannyiukat egy kicsit jobban megismerhettük ebben a részben, ezáltal közel kerülhettünk hozzájuk, jobban átérezhettük problémáikat és örömeiket. 
Viszontláthatjuk Palackot, a delfint és Nate-et, Dora autista kisfiát. 
Szeretem a könyv helyszínét, a Dél-Karolinában lévő Sullivan' Islandot, Marietta házát, kertjét, igazán kellemes és szép helyszín egy ilyen nyári, kedves könyvnek.

Carson életébe is bepillanthatunk, megtudjuk, hogyan alakul kapcsolata Blake-kel, és azt is, hogy az ő élete mennyire van rendben, túltette-e már magát a gyerekkorában történteken, és az apjával való kapcsolata mennyire nyomta rá bélyegét az életére, gondolataira. Nagyon tetszett kapcsolata Nate-tel, viszont én is éppen annyira össze vagyok zavarodva a személyét illetően, mint ő saját maga. Gondolom majd a harmadik rész... :)

Harperről az előző részben nem sok mindent tudhattunk meg, most jobban megismerhettem, és meglehetősen szimpatikussá is vált. Ő volt a legkisebb testvér, aki kicsit kirekesztettnek érezte magát, főként Dorához tudott nehezen közel kerülni, és nagyon kedvemre való volt, ahogyan próbálkozott elnyerni nővére, Dora elismerését. 

A két öreg hölgy Marietta és az egykori szobalányból barátnővé vált Lucille is szeretetre méltó páros voltak, mindent elkövettek, hogy a lányok életét egyengessék, a kedvükre tegyenek, miközben próbálták őket közelebb hozni egymáshoz. 

Volt még egy-két érdekes szereplője a könyvnek, gyanítom a következő részben ismét felbukkannak. 

Kedves, kellemes, könnyed, olvasmányos nyári történet volt, családi összetartásról, szeretetről, barátságról, útkeresésről, újrakezdésről, boldogságról és boldogtalanságról. 


A könyvet köszönöm a General Press Kiadónak!

9/10

Bea

Kapcsolódó bejegyzés:

2 megjegyzés:

  1. Ez nagyon felcsigázott! Rajta vagyok a felkutatásán!:)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így nyár közeledtével remek olvasmány lesz.:)

      Törlés