2017. augusztus 4., péntek

Catharina Ingelman-Sundberg: Rablás uzsonnára

Azt vettem észre, hogy az utóbbi időben több olyan könyv is a kezembe került, amiben nyugdíjas, idős emberek a főszereplők, gondoljunk csak Fredrik Backman könyveire.

A két legutóbbi ilyen jellegű olvasmányomban pedig még egy idősek otthona is borzolja a kedélyeket. A Lesz ez még így se című könyv 85 éves öregura is nagyon szívembe lopta magát, egyszerre volt vicces és megható olvasni a történetét. 


A Rablás uzsonnára ismét egy nyugdíjas-történet, ami nekem annyira tetszett, hogy bátran állítom, nem érdemes kihagyni. 

Nagyon érdekes, hogy most szinte egyidőben összegyűltek nálam ezek a történetek, nemrégiben láttam a Vén rókák című filmet, Morgan Freeman, Michael Caine és Alan Arkin főszereplésével, amelyben azt bizonyítják be, hogy nem öreg az, akinek a szíve fiatal. És miért ne rabolhatnának bankot ennyire idős korban is. A film nagyon vicces, izgalmas és helyenként megható volt.

Ugyanezzel a három szóval jellemezném a Rablás uzsonnára című könyvet is. A történetben adott egy idősek otthona, a Gyémánt Kft., ahol az egész rablás kiagyalója, Märtha él, aki időnként a szobájában vendégeli meg titokban áfonyalikőrrel barátait és barátnőit. 

Stinát, aki imádja a belga csokoládét, Anna-Grétát, aki nagy hangjával, kissé nyers modorával, amolyan tenyeres-talpas asszonyságnak tűnik, valamint két férfibarátját, Zsenit, aki feltaláló volt és Gereblyét, aki szakmája és egyben hobbija után kapta a becenevét. Nagyon összetartó társaság voltak, már ötvenéves korukban elhatározták, hogy idős korukban majd együtt szeretnének élni. Közösen alkották a Hangszóló nevű kórust, együtt voltak jóban-rosszban.

Ezért történhetett az, hogy Märtha, miután megnézetett velük egy börtönökről szóló dokumentumfilmet, meggyőzte őket arról, hogy még a börtönben is jobb sorsuk lehet, mint itt, ebben az otthonban, ahol nem kaptak se bőséges, se finom ennivalót, korlátozva volt a kávé- és teafogyasztásuk, nem használhatták az intézet konditermét, sem a konyháját, és el sem hagyhatták az otthont.

Előbb-utóbb mindenki benne volt a szökésben és az azt követő rablásban, ami zseniális volt. Az öregek kitettek magukért és remek tervet eszeltek ki. Komolyan mondom, még izgultam is. Ami pedig utána következett, az már színtiszta komédia volt. A képek elhelyezése, majd további sorsuk, a váltságdíj és a különféle akciók, életük a luxusszállóban, majd a következő tervek és azok megvalósítása.


Nem gondoltam, hogy egy ilyen mozgalmas és szórakoztató könyvet fogok olvasni ennek az öt nyugdíjasnak a főszereplésével, engem lenyűgöztek, megnevettettek.

Úgy olvassátok a könyvet, mintha egy jó burleszk filmet néznétek.  De még azt is megkockáztatom, azt sugallja, attól, hogy egyszer majd megöregszünk, még bármit kezdhetünk az életünkkel, bárhogyan élhetjük azt, mi döntünk. Ha minden más adott, akkor idősebb korban is bármit megtehetünk. Persze, lehet, hogy nincs ilyen komoly mondanivalója, de bennem ez is megfogalmazódott.

Mindenképpen ajánlom, szórakoztató olvasmány, remek kikapcsolódás. 

10/10

Bea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése