2017. november 30., csütörtök

Nick Cutter: A szekta

A könyvet pont a nagy halloweeni őrületben kezdtem el olvasni, és keresve sem találhattam volna az alkalomhoz jobban passzoló könyvet. Pedig tényleg nem ez volt a célom, hanem a könyvtári kölcsönzés lejárta volt az én nagy motivációm.

Nick Cuttertől ez volt az első könyvem, bár már A falka című könyvének is nagyon megfogott a fülszövege, mégis csak végül a szekta témával kezdtem el a szerzővel való ismerkedést. A könyvet igazából a témája miatt vettem fel a várólistámra.

A szekták, a fanatizmus, a zárt közösségek mindig is nagy hatással voltak rám. Mármint úgy hatással, hogy mindig is érdekeltek ezek a témák, mi, vagy ki vesz rá egy embert, hogy kiforduljon önmagából, képtelenül viselkedjen valami nagyobb eszme nevében.

Azt hittem, hogy ez a könyv is egy őrült, szektás thrillerféleség lesz, és végül is így volt, csak meg volt még bolondítva az egész egy földöntúli és ijesztő szállal, amit annyira még nem sejtetett a fülszöveg. Egy kicsit meg is lepődtem, amikor szembesültem a könyv főgonoszával, olyan "ó, ilyesmire én egyáltalán nem számítottam, de azért olvasom csak tovább" módon.

Stephen King rajongóknak tetszene szerintem a könyv, és a stílusát is King horrorjaihoz tudnám egy kicsit hasonlítani.

Van három szuper főszereplőnk, akik még azt is túlélnék, ha áthajtana rajtuk egy tank, egyszóval elég kemény figurák, de néha vicces, és szerethető főhősei a történetnek. Mindhármójuknak megvan a saját története, de amikor összetalálkoznak, azt sohasem fogják elfelejteni.

A történetnek rendkívül sok hátborzongató eleme van. Ott van először is a sivatagi szekta, tele fura gyerekkel és egy még furább tiszteletessel, akitől már első találkozásra is kiráz minket a hideg. Egy kísérteties, elhagyott fiúiskola, és akkor még a sötétben ólálkodó lényekről, s eltűnő háziállatokról még nem is meséltem.
A végkifejlet felé haladva hullanak a mindenféle testrészek, s vér is folyik néhol, a befejezésre pedig a nyugtalanító szó a legmegfelelőbb. 


Összességében tetszett a könyv, még ha néhol egy kicsit vontatottnak is éreztem a történetet, a témát tekintve nem egészen erre számítottam, de végül is szektás szál is volt benne bőven, és arra jutottam, hogy el fogom olvasni A falkát is Nick Cutteről. 

8/10

Zsófi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése