2018. január 16., kedd

Levi & Sinonimo: Királyok és keresztek

Képes krónikák

Akik rendszeresen olvassák a blogot, találkozhattak már képregényekről szóló értékelésekkel, és azt is tudhatják, hogy nagy rajongójuk vagyok. 

Természetesen nem egy könyvhöz kell hasonlítani őket, hanem egy teljesen külön műfajként kezelni, amelyben a kép és a kevés szöveg  - jó esetben - ugyanúgy el tudnak vinni magukkal, mintha egy jó könyvet olvasnánk. 


2018. január 15., hétfő

Jennie Melamed: Lányok csöndje

Az év első disztópiája volt ez a könyv nekem és olyan hatással volt rám, hogy legszívesebben üresen hagynám ezt az oldalt, csak néha írnék egy felkiáltójelet vagy éppen kérdőjelet. Belém fojtotta a levegőt, a szavakat míg olvastam, és végig az járt a fejemben, hogy hogyan és miért?

Hogyan alakulhatott ki egy ilyen közösség és miért működhet egyáltalán??!! Miért hagyják a nők?!! Az anyák és a jóérzésű apák... Nem, olyanok nem voltak. Nagyon kemény, nagyon erősen ható történet volt, megmutatva a kiszolgáltatottságot, a társadalmat uraló csoportok erejét és az erőszak vallásba és törvénybe csomagolását.

2018. január 12., péntek

Barbara Erskine: A legsötétebb óra

Első könyvem az írónőtől, és annak ellenére, hogy meglehetősen váratlanul értek benne bizonyos elemek, sőt, komoly szerepet is kaptak a történetben, ami néha nekem kicsit sok volt, azt gondolom, még fogok olvasni Barbara Erskine-től.

A történet olvasmányos, bár meglehetősen lassan halad előre, helyenként úgy éreztem, hogy a kevesebb több lenne, de még így is fenntartotta az érdeklődésemet, szerettem olvasni.


2018. január 11., csütörtök

Két szuper könyv, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül


Mostanában a téli könyvesbolti hajtás miatt nem volt annyi időm olvasni, mint egyébként szokott lenni, de azért igyekeztem.

2017 utolsó hetén bejött egy vevő a boltba, s a következő mondatot hadarta el gyorsan: - Nem tudom sem a könyv címét, sem a szerzőjét, de annyit tudok, hogy nők lapja.
Nem túlzok tényleg ezt és ennyit mondott..., na az én fejem meg ilyenkor..., ha valaki más mesélné el ezt nekem, én el sem hinném. Fogalmam sincs mit akart jelenteni a nők lapja, az újságot?  Na mindegy, a lényeg az, hogy ilyenkor igazán üdítő és megnyugtató visszabújni az éppen olvasott könyvembe, és elveszni mondjuk Chilében, ahelyett, hogy azon agyalnék (egész nap), hogy hogy lehet az, hogy valaki meg akar venni egy könyvet, aminek még a címét sem tudja... :)


2018. január 9., kedd

Guillaume Musso: Holnap

Említettem már többször is, hogy Musso a kedvenc szerzőim közé tartozik. Az egyszerű stílusa, az izgalmas történetvezetése és a fő, vagy kedvenc témájaként alkalmazott időutazásos dolgok miatt. Illetve nem annyira időutazás az, ami jelen van a történeteiben, hanem valamiféle játék az idővel.

Ezek az időmanipulációk annyira könnyen elképzelhetőek és olyan gondolatokat hoznak felszínre bennem, hogy már-már azt szeretném, ha tényleg ilyen egyszerűek lennének és egyszer véletlenül akár velem is megtörténjenek.

2018. január 7., vasárnap

Egy év, egy tucat könyv: Olvass el egy novelláskötetet!


A kihívás januári részletei:

Januárban egy novelláskötetet kell elolvasnunk, ezért most inspirációként novelláskötetekből készítettem egy kis ajánlót.

Egy év, egy tucat könyv - A Könyvutca első olvasós kihívása


Már rég befurakodott a fejembe egy könyvutcás olvasós kihívás ötlete, de aztán valahogy nem igazán foglalkoztam vele komolyabban. De most itt az új év, új kezdet, és egy csomó könyv ami idén is csak ránk vár. :)

A kihívást egy kicsit olyanra szerettem volna megcsinálni, hogy a mi olvasási szokásainkhoz hasonlítson a legjobban, azaz legyen sokszínű és változatos.
Hát igen, változatos... mindig is azt gondoltam magamról, hogy változatosan olvasok, de ha jobban belegondolok, azért nekem is vannak ezen a téren hiányosságaim, egyszóval ez a kihívás nekem is nagy segítségemre lesz abban, hogy ne tűnjek el jó barátaim, a thriller és krimi hegyek alatt... :)


2018. január 6., szombat

Suzanne O'Sullivan: Rejtélyes betegségek

Ez a könyv a 2017-es év utolsónak olvasott könyvei között volt, és el is nyerte a tavalyi év legmegrázóbb olvasmánya címet.

Nem igazán szoktam ilyen témájú könyveket olvasni, de ennek egyszerűen olyan érdekes volt a fülszövege, hogy muszáj voltam belekukkantani, és miután belekukkantottam, el kellett olvasnom.

A könyv alcíme nagyon jól összefoglalja tulajdonképpen az egész könyvet: Hogyan okozhat az elme testi tüneteket?
A könyvet olvasni nagyon ijesztő volt, kész horror, na jó, ezért ez túlzás, de azért ezt majd később részletesebben is kifejtem.

2018. január 4., csütörtök

Katarina Bivald: Garantált hepiend

Ez a könyv úgy került a listámra, hogy egy kedves molytársam, aki éppen ezt olvasta, jó sok karcot rakott fel a molyon a Könyv a könyvben zónába (ebben a zónában az aktuális olvasmányainkban éppen felbukkanó könyvekről szoktunk megemlékezni, engem is mindig nagyon felvillanyoz, ha egy másik könyvvel találkozhatok a könyvemben).

Ezután lettem kíváncsi erre a könyvre, azzal  felkiáltással, hogy milyen könyv lehet az, amiben ilyen sok másik könyv bukkan fel? :)

2018. január 3., szerda

Drajkó-Sárosi Kinga: Lórika kalandjai Magyarországon

Lórikával először 2016 decemberében találkoztam. Akkoriban Indonéziában élt és ott került a Szentkirályi családba, mégpedig úgy, hogy Peti édesapja Szentkirályi doktor megvásárolta kisfiának egy kereskedőtől. Peti nagyon boldog volt, hogy lett egy állatbarátja, mert nagyon szerette az állatokat.  Hamarosan kiderült, hogy Lórika nem akármilyen papagáj, hanem egy beszélő kakadu.

És nem ám csak úgy beszél, hogy utánozza az emberek hangját és szavait, hanem érti is amit mondanak. Ért minden állat nyelvén, így amolyan Dr. Dolittle ő, aki kapcsolatot teremt állat és ember között. Az első részről IDE KATTINTVA olvashatjátok el az értékelésemet. Nagyon szerettem, vicces, szórakoztató, ugyanakkor nagyon tanulságos kalandok részese lehettem.

2018. január 2., kedd

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Utánad

Ez a könyv kezdetben teljesen más érzéseket váltott ki belőlem, mint első része, a Léggömbök.

Mielőtt ezt tovább olvasnátok, javaslom olvassátok el IDE KATTINTVA azt az értékelésemet is.

Míg a Léggömbök felébresztette a fiatal, középiskolai énemet, együtt éltem és éreztem a szereplőkkel, visszafiatalodtam és fiatalkori fejemmel éltem bele magam a történetbe, ennél a résznél viszont idő kellett arra, hogy ismét előtörjenek ezek az érzések.