2018. január 23., kedd

Jessie Burton: Múzsa

Jessie Burton jó úton halad afelé, hogy szépen lassan a "megbízható" szerzőim között tudja magát. A babaház úrnője című könyve egy különleges és erőteljes történet volt, ezért kíváncsian fogtam a kezembe a második magyarul megjelent könyvét is.

És ugyanazokat a szavakat tudom használni erre a könyvére is: különleges, erőteljes, néhol zavarba ejtő, és sokszor varázslatosan mélabús. Írjon még sok-sok könyvet, mert olvasni szeretném őket! 

A történetünk két idősíkon játszódik, az egyik 1967-ben Londonban a másik pedig 1936-ban Spanyolországban.
Mindig nagyon megörülük, ha egy történet olyan időszakban játszódik, ami közel áll hozzám. A 60-as évek pedig éppen ilyen, ez a kedvenc és egyben a legsokszínűbb zenei korszakom, és a korabeli divat is közel áll hozzám, így hát már emiatt is nagy várakozással láttam neki a történetnek. 

Ilyen tekintetben egy kicsikét csalódtam, de ez tényleg csak az én személyes problémám. :) Igaz, hogy a könyv 1967-ben, a hatvanas évek legizgalmasabb évében játszódott, de ebből a történetben nem jött át igazán sok, csak egyszer megemlítették Mick Jaggert és kész.
De arra jutottam, hogy ez csak egy Jessie Burton könyv, amihez remek kiegészítő a hatvanas évek, nem pedig egy olyan történet, aminek a főszereplője a hatvanas évek, Jessie Burton története pedig csak egy kellék hozzá, hogy bemutassa azt - bár én egy ilyen könyvet is nagyon-nagyon szívesen olvasnék! :)

A 60-as évekbeli szál főszereplője Odelle, aki Port of Spain-ből érkezett Londonba, egy jobb, lehetőségekkel telibb élet reményében. Szenvedélye pedig az írás. Amikor elhelyezkedik egy művészeti galériában, mint titkárnő, még nem tudja, hogy az élete teljesen meg fog majd változni.
Ugyanígy van ezzel a 30-as évekbeli szál főhősnője Olive is, aki az anyja depressziója miatt kerül Spanyolországba, s egy nap összetalálkozik Isaac-kel, aki teljesen felforgatja majd az életét.

Két korszak, az egyikben egy lány, akinek mindene a festés, kénytelen egy férfi nevének felhasználásával bemutatni a műveit. Aztán eltelik harminc év, egy másik lánynak megjelenik az írása egy újságban, de egy betűt lehagyva a nevéből, neki is egy férfi nevét kell felhasználnia ehhez. Harminc év alatt nem sikerült túl sokat változnia a világnak, de sajnos még több évtized alatt sem tart ott ebben a kérdésben, ahol kellene.


A történetben nagyon fontos szerepe van még a festésnek is Olive-nak köszönhetően.  Jessie Burton pedig olyan fantasztikusan öntötte szavakba a könyvben feltűnő képeket, hogy az csodálatos volt, magam előtt láttam az összes Olive keze által megszületett művet.

Sok tekintetben bátor és különleges könyv, magával ragadó történettel, kitűnő stílussal. 

9/10

Zsófi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése