oldalak

2018. május 2., szerda

Jodi Picoult: A tizedik kör

Ha jól látom, ez a könyv már több, mint tízéves, viszont témájában talán aktuálisabb nem is lehetne. Jodi ezúttal is belenyúlt a tűzbe, azaz olyan témáról írt, amely senkit nem hagy, nem hagyhat hidegen. Mikortól zaklatás a zaklatás? Mikortól erőszak az erőszak? 

Ha a nő miniszoknyát vesz fel, vagy úgy öltözik, mint egy prostituált, akkor magára vessen, ha megerőszakolják? A prostituáltat nem lehet megerőszakolni, mert neki amúgy is a szex a munkája? Téves elképzelések és hímsoviniszta hozzáállás? Ne áldozatnak, hanem bűnbaknak érezze magát az a nő gyerek, akit megerőszakoltak?


Jodi Picoult regényének központi témája egy szexuális erőszak körül forog. Megtörtént, nem történt meg? Erőszak volt, vagy egy elhagyott, szerelmes lány bosszúja? Hogy a történet ne legyen egyszerű, a megvádolt fiú a lány szerelme volt, majd szakított vele. A lány visszahódítani készült egy buliban, amiből már egy másik Trixi ment haza.

Daniel és Laura, Trixi szülei tehetnek-e többet a gyermekükért, mint mellette állnak és hisznek neki? Merülnek-e fel bennük kétségek lányuk őszinteségét illetően? Tehettek volna többet, ha nincsenek annyira elfoglalva a saját maguk problémájával, hogy észreveszik mellette Trixit is. Nem csak tudomásul veszik, hogy van, hogy minden nap elmegy iskolába, néha pedig bulizni, hanem odafigyelnek rá, ott vannak neki, ha szükségük van rá.

Daniel mindent el is követ, de érzi, hogy valahol kicsúszott a kezéből a szoros apa-lánya kapcsolatuk fonala. Annál is inkább érzékenyen érinti ez az eltávolodás, mert ő volt, aki Trixi megszületése után otthon maradt vele, gondozta és nevelte, így egyetemi tanár felesége Laura, a karriert  választhatta. Daniel közben elismert képregény rajzoló lett. A családi tragédiát a saját képregényének történetébe szőtte bele, és ezt láthatjuk is a könyvben. Képregény kedvelőként tetszett nekem ez a párhuzam és a képregény szerepeltetése a regényben.

Szerintem zseniálisan megjelenítette Jodi a bizonytalanságot a történetben. Bár teljességgel hittem Trixinek, mégis állandóan felébredt bennem a kétely. Olyankor leginkább, amikor Jasonról olvastam, az ő gondolatait és a reakcióit az ellene felhozott vádakra.

Láttam, hogy a közösség, az iskola hogyan viszonyul Trixihez, láttam Trixi vívódását, szenvedését, miközben Daniel és Laura megismerkedésének, házasságának is tanúja lehettem. Elgondolkodtam, hogy vajon észrevehették volna Trixi problémáját, ha nincsenek kettőjük között is feszültségek, ha a házasságuk nem éppen a semmibe tart. 

Nem tudom, hogy mi szülők, lehetünk-e mindenhatók és megvédhetjük-e a gyerekeinket. De tudom mégis. Sajnos, nem védhetjük meg. Mindentől nem. De hihetünk nekik és szerethetjük őket legjobb tudásunk szerint. Néha az is elég.

Daniel gyermekkora Alaszkában, a sejtelmes múlt, a pokolban játszódó képregény és a Dante előadások, mind-mind hozzátettek a könyvhöz, a thriller-szerű fejlemények pedig jól fokozták a feszültséget.

Jodi regénye ezúttal is a családról, a szeretetről, a szeretet erejéről, az egymásba vetett hitről, boldogságról, boldogtalanságról, szülőkről és gyerekekről szól, mely bőven ad gondolkodnivalót, tele van érzelmekkel, és érdekes módon nem szerepelt benne bírósági tárgyalás.


A történet egyáltalán nem a várt fordulatok szerint haladt, engem többször is meglepett a dolgok váratlan alakulása. Azt mondhatom, hogy egy igen jó Jodi regényt olvashattok, ha a kezetekbe veszitek ezt a könyvet.

9/10

Bea

Kedvenc idézetek:


"Ha szeretünk valakit, mindent elkövetünk, 
ami szerintünk az érdekeit szolgálja, 
még ha ez akkor - helytelennek is tűnik."

"Az emberi kapcsolatokhoz csupa fájdalmasnak hangzó cselekvés kötődik: szerelembe esünk, a szívünk összetörik, a fejünket elveszítjük. Csoda, ha eközben lelki sebeket is szerzünk? A házasság legnagyobb problémája - vagy tán legnagyobb erőssége, hogy megadott távolságon ível át, így már senki sem ugyanaz, mint az út kezdetén volt. Akik szerencsések, még évekkel később is felismerik egymást."


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése